Arany Já­nos karakter­ének kör­vo­na­la­it, éle­té­nek 1860-tól 1880-ig tar­tó két év­ti­zedé­ben pa­pír­ra ve­tett szá­mos kézirása alapján kí­sérel­jük meg fel­vá­zol­ni. Negy­ven éves ko­ra kö­rül irt (idé­zett) so­rai tö­mör, össz­pon­to­sí­tott erőt, túl­nyo­mó­részt uralt, ki­egyen­sú­lyo­zott élet­rit­must su­gall­nak. Ener­gi­kus volt, si­e­tős lép­tei azon­ban so­sem vál­tak el­si­e­tet­té, ahogy ön­fe­gyel­me sem tet­te ne­héz­kes­sé. Önkontroll­ja nem akar­nok ko­nok­ság­ból, vagy hiú kép­mu­ta­tás­ból fa­kadt, ha­nem je­len­tős ener­gi­á­já­nak tu­da­tos, ter­mé­sze­tes irá­nyí­tá­sa volt. Bel­ső ese­mé­nyei sű­rű tör­té­né­se­i­nek mi­nél ér­tőbb, hű­ebb, sza­ba­to­sabb ki­fe­je­zé­sé­re nem pe­dig azok kor­lá­to­zá­sá­ra, el­tor­zí­tá­sá­ra tö­re­ked­he­tett, nem kap­ko­dott, so­sem cse­rélt fel lé­pé­se­ket.
Szé­les lá­tó­kö­re el­le­né­re nem eve­zett mesz­sze ide­gen vi­zek­re, nem von­zot­ták tá­vo­li tá­jak, nem szám­űz­te kín­zó kí­ván­csi­ság. Gaz­dag és vál­to­za­tos bel­vi­lá­gá­nak fel­tér­ké­pe­zé­se fi­gyel­mé­nek min­dig elég fel­ada­tot adott és nem tán­to­rí­tot­ta, ri­asz­tot­ta, for­dí­tot­ta el sem­mi amit ta­lál­ha­tott.
Ki­tar­tó lel­ki­is­me­re­tes­sé­ge, met­sző­en éles lá­tá­sa, bon­col­ga­tó ter­mé­sze­te nem je­lent­he­tett ké­nyel­mes bel­ső kö­ze­get szá­má­ra. Gon­dol­ko­dá­sá­ban min­dig na­pi­ren­den volt az ön­kri­ti­ka, ke­dé­lyé­nek csön­des, még­is sok­szor öl­re me­nő tu­sái, ön­ér­té­ke­lé­sé­nek egye­te­me­sebb vi­szo­nyí­tá­sok­kal va­ló ki­iga­zí­tá­sai. Ez nem szű­kö­lő meg­hát­rá­lást, in­kább érett mér­sék­le­tes­sé­get, alá­za­tot ala­kít­ha­tott ki ben­ne.
Rit­kán en­ge­dett szél­ső­sé­ges el­ra­gad­ta­tá­sok­nak, szét­for­gá­cso­ló szen­ve­dé­lyek­nek, fel­szí­nes, mú­lé­kony ér­zé­sek­nek. Ha el­ru­gasz­ko­dot­tabb ta­pasz­ta­lá­sa­i­ban oly­kor a lát­ha­tat­lan­sá­gig vé­ko­nyo­dott is a va­lós vi­lág­hoz fű­ző szál, el so­ha nem sza­kí­tot­ta azt a fe­le­lőt­len fan­tasz­ta köny­nyel­mű­sé­gé­vel. Volt ben­ne va­la­mi ki­mért sza­bály­sze­re­tet, a ren­det kü­lön­bö­ző sí­ko­kon át­él­ni ké­pes mély­sé­ges tisz­te­let a for­mák iránt.

Ta­lán eb­ből is ered­he­tett lá­tás­mód­ja ben­ső­sé­ge­sen faj­sú­lyos ér­zék­le­tes­sé­ge, kép­sze­rű­sé­ge, ami szem­lé­le­tes kép­al­ko­tó te­het­sé­ge ál­tal bon­ta­koz­ha­tott ki. A sze­mé­lyek, tör­té­né­sek, je­len­sé­gek leg­több­jé­hez bő­sé­ges érzelmi töl­tés­sel, de ki­mért, szin­te gyen­géd gond­dal kö­ze­le­dett. Vi­szo­nyu­lá­sa­i­ban ha­son­ló ele­ven­ség­gel volt je­len a hű­vö­sen ra­ci­o­ná­lis, ve­sé­ző, bí­rá­ló ha­tá­ro­zott­ság és a lí­ra­i­an köny­nyed, vagy kis­sé fáj­dal­mas ér­zé­keny­ség.
Szen­zi­bi­li­tá­sa idő­vel még mag­ha­tá­ro­zób­bá, ki­fi­no­mul­tab­bá, pon­to­sab­bá vált, mint a pre­cí­zen fel­han­golt hú­rok. Ke­dé­lyé­nek ér­zé­keny hang­sze­rén nem csak nyu­godt össz­hang­za­to­kat ját­szott, az ilyen kis disz­szo­nan­ci­á­kat nem tet­te min­den­ki szá­má­ra hall­ha­tó­vá. Ta­pasz­ta­la­tai egy­re ösz­sze­tet­teb­bé, fi­gyel­me tár­gyi­la­go­sab­bá, fo­ga­lom­al­ko­tá­sa mind ár­nyal­tab­bá vált. Ez­zel együtt lel­ki éle­te is még mé­lyebb, in­ten­zí­vebb, kis­sé ta­lán zak­la­tot­tabb is lett.
Kül­ső ha­bi­tu­sa mint­ha kis­sé el­tá­vo­lo­dott vol­na va­ló­di ben­ső­jé­től, tol­má­csol­ha­tat­la­nul sok­ré­tű, ese­ten­ként le­ve­ze­tet­len bel­ső tör­té­né­se­ket él­he­tett át eb­ben az idő­ben (1870-es évek). Új el­kép­ze­lé­sek, ki­hí­vá­sok me­rül­het­tek fel ben­ne, ak­ku­rá­tus ala­pos­ság­gal igye­ke­zett min­dig mi­nél tel­je­seb­bet nyúj­ta­ni. Több szem­pont­ból kis­sé érint­he­tet­le­neb­bé vált, nem zár­kó­zott be szán­dé­ko­san, de egyé­ni­sé­gé­nek sa­já­tos lég­kör­ét ke­ve­sen érez­ték, ke­ve­sek vol­tak ké­pe­sek iga­zán érez­ni. Hat­van­há­rom éves ko­ri ira­ta ta­nú­sá­ga sze­rint a te­vé­keny ki­vi­te­le­zé­si vágy alább­ha­gyott, di­na­mi­kus rit­mu­sa je­len­tő­sen nem mér­sék­lő­dött, de a hang­súly egy­re in­kább a szem­lé­lő át­élés fe­lé to­ló­dott. A jö­vőt csák­lyá­zó lá­zas in­du­lat ko­ráb­ban sem volt sa­ját­ja, de nem va­kí­tot­ta nosz­tal­gi­kus káp­rá­zat sem, a "je­len idő" üte­mé­re fi­gyelt, ami azon­ban a kép­zet­tár­sí­tás és a meg­ér­zés tor­ko­la­ta le­he­tett szá­má­ra.