A ki­ma­gas­ló ze­ne­köl­tő, -mű­vész és -tu­dós kézirás­ai alap­ján élet­út­já­nak hu­szon­ne­gye­dik, öt­ven­ket­te­dik és a ha­lá­lát meg­elő­ző évé­ről pró­bá­lunk meg nagy­vo­na­lak­ban ka­rak­ter­váz­la­tot ké­szí­te­ni. Az 1905-ben pa­pír­ra ve­tett (idé­zett) fi­a­tal­ko­ri írá­sán a bel­ső ener­gi­ák im­pul­zív moz­gé­kony­sá­ga tük­rö­ző­dik. Lel­ke­sült fel­lán­go­lá­sai za­var­ba ej­tő­en tá­gas bel­ső te­rek­re, me­rő­ben ere­de­ti ösz­sze­füg­gé­sek­re de­rí­tet­tek fényt.
Rá­cso­dál­ko­zó fel­sza­ba­dult­sá­ga mel­lé ha­tá­ro­zott aka­rat, am­bí­ció pá­ro­sult. Am­bí­ci­ói jó­részt be­fe­lé, sa­ját gon­do­lat- és kép­ze­let­vi­lá­gá­nak fel­fe­de­zé­sé­re és meg­hó­dí­tá­sá­ra irá­nyul­tak. Alap­ter­mé­szet­ét na­gyon ér­zé­keny, szám­ta­lan mó­don han­gol­ha­tó be­le­ér­ző ké­pes­ség ural­ta. Fo­gé­kony él­mény­kész­ség­gel bo­csát­ko­zott lel­ki­vi­lá­ga ka­var­gó vál­to­za­tos­sá­gá­ba, ta­pasz­ta­la­ta­i­nak zak­la­tó sok­ré­tű­sé­ge, ke­dé­lyé­nek ki­len­gé­sei el­le­né­re na­gyon erős, meg­ha­tá­ro­zó kon­cep­ció, terv­sze­rű irá­nyult­ság ve­zé­rel­hette.
Haj­la­mos eb­ben az idő­ben a ke­dély­vesz­tés­re, amit fo­lya­ma­to­san új bel­ső im­pul­zu­sok­kal kor­ri­gál. Han­gu­la­ti, ér­zel­mi hul­lá­mai, lel­ke­sült­sé­ge és meg­tor­pa­ná­sa, szár­nya­lá­sa és bi­zony­ta­lan­sá­ga, mint­ha mind va­la­mi meg­in­gat­ha­tat­lan cél­tu­dat, kül­de­tés­ér­zés, hí­va­tott ön­kép kö­rül fo­rog­tak vol­na. Kis­sé tü­rel­met­len volt még­sem el­ha­mar­ko­dott, vi­szo­nyu­lá­sá­ban a táv­la­ti cé­lok sür­ge­té­se épp úgy fel­fe­dez­he­tő, mint az ap­ró­lé­kos és fi­gyel­mes át­élés. Úgy érez­het­te, hogy min­dent ma­gá­ba kell fo­gad­nia ah­hoz, hogy az áhí­tott szin­tek­re el­ér­jen. Ta­pasz­ta­la­tai, te­vé­keny­sé­gei kü­lön­bö­ző sík­jai kö­zött nem ér­zett ka­te­go­ri­kus ha­tárt, át­hi­dal­ha­tat­lan tá­vol­sá­got. Sok­ré­tű­sé­ge ré­vén rend­ha­gyó köny­nyed­ség­gel kap­csol­ta ösz­sze az egy­más­tól tá­vol eső dol­go­kat, ki­fi­no­mult asz­szo­ci­á­ci­ós ké­pes­ség­gel ren­del­ke­zett.
An­nak el­le­né­re, hogy élénk kép­zet­tár­sí­tá­sai kö­vet­kez­té­ben időn­ként ne­he­zé­re es­he­tett a ra­ci­o­ná­lis íté­let­al­ko­tás, meg­kö­ze­lí­tés­mód alap­ve­tő­en ér­tel­mi volt. A min­den­na­pi, kéz­zel­fog­ha­tó él­mé­nye­ket, de a tu­dat­ta­lan be­nyo­má­so­kat, ösz­tön­zé­se­ket is igye­ke­zett az in­tel­lek­tu­a­li­tás fé­nyé­be emel­ni, szel­le­mi­leg át­él­ni. Rend­kí­vül gaz­dag kép­ze­lő­te­het­sé­ge mel­lett sta­bil és fo­lya­ma­tos lo­gi­kai lán­cok­ban gon­dol­ko­dott, fel­fo­gá­sa káp­rá­za­to­san gyors volt.

Vo­ná­sa­i­ban ál­ta­lá­ban is min­ta­sze­rű­en raj­zo­lód­nak ki a mű­vész­tus­ós ket­tős iden­ti­tás adott­sá­gai.
Fi­gyel­me ér­zé­keny rész­le­tes­ség­gel ta­po­gat­ta le a be­nyo­má­sok for­má­it és szin­te min­den­re azon­nal (bel­ső fe­szült­sé­ge­i­ből adó­dó­an) in­ten­zí­ven re­a­gált. Nem ke­rül­te, nem is igen tud­ta el­ke­rül­ni a szél­ső­sé­ge­ket eb­ben a kor­ban, de ez ké­sőbb (1933-as írá­sa sze­rint) vál­toz­ni lát­szik.
Vi­ta­li­tá­sa, szen­zi­ti­vi­tá­sa nem ko­pott meg, de szá­mos utat már be­járt, így tud­ni vél­te, hogy ho­va mer­re in­dul­jon. Fel­vér­tez­ték a ta­pasz­ta­la­tok, am­bí­ci­ó­ja ek­ko­ri­ban is gyak­ran küz­del­mes, já­rat­lan vi­dé­kek­re vit­te, de irá­nyu­lá­sa konst­ruk­tí­vab­bá vált, nem fe­csé­rel­te ener­gi­á­it. Meg­va­ló­sí­tat­lan­ság­tól ter­hes gon­do­la­ti nyers­anya­gá­nak ja­va sze­rep­re ta­lált, ter­ve­i­nek jó ré­sze va­lós for­mát ölt­he­tett, nem kö­töt­ték már le any­nyi­ra a ke­dély vi­ha­rai. Dön­té­se­i­ben, min­den aka­dály el­le­né­re kö­vet­ke­ze­te­sen áll­ha­ta­tos­sá vált, erő­sen hitt vál­la­lá­sa­i­ban. Ko­ráb­ban csa­pong­va kész­te­té­se­it egy fo­gat­ba te­rel­te és szo­ro­san tar­tot­ta a gyep­lőt, nem­igen tett ki­té­rőt és rit­kán pi­hent. A rög­zí­tés, a meg­kö­tés igé­nye egy­re e­rő­seb­ben me­rül­he­tett fel ben­ne , ön­ér­té­ke­lé­se meg­szi­lár­dult, se pro, se kont­ra nem len­dült ki, ami ko­rá­ban időn­ként jel­le­mezte. Egy­re tu­da­to­sab­bá vált (1944-ből szár­ma­zó min­ta), irá­nyu­lá­sa ener­gi­kus ma­radt, de vél­he­tő­en már nem ér­zett olyan erős sür­ge­tést. Köny­nye­deb­bé is vált, sa­já­tos, mély át­élé­sei, te­vé­keny­sé­gei zárt vi­lá­gá­ban gyer­me­ki­en tar­tal­mas örö­met ta­lál­ha­tott. Meg­lelt egy­sze­rű­ség­gel, le­tisz­tult egyé­ni vo­ná­sok men­tén ren­de­ző­dött sze­mé­lyi­sé­ge meg­nyu­god­ha­tott. A prob­lé­mák leg­be­lül már nem érin­tet­ték iga­zán.
A kül­vi­lág szá­má­ra ek­kor is ne­he­zen meg­kö­ze­lít­he­tő. Be­fe­lé for­du­lá­sa nem gör­csös, el­zár­kó­zó, ha­nem csön­des, fi­gyel­mes. Nem volt sér­tett, nem vol­tak el­len­sé­ges ér­zé­sei, de ami eb­ben az idő­ben iga­zán lel­ke­sí­tet­te, az az egy­sze­rű­en kom­mu­ni­kál­ha­tó szfé­rán kí­vül esett, szel­le­mé­nek egy olyan szeg­men­se volt, aho­va ne­héz­sé­gek árán épí­tett hi­dat és ide más­hon­nan nem ve­zet­tek utak.