A nagy­je­len­tő­sé­gű író, új­ság­író és ré­gész alak­ját, ha más nem gyer­mek­ko­ri ol­vas­má­nya­ink bi­zo­nyo­san leg­töb­bünk em­lé­ke­ze­té­be vés­ték; az a pár sor, ami most vizs­gá­ló­dá­sa­ink kö­zép­pont­já­ba ke­rül, a gra­fo­ló­gi­á­ról al­ko­tott vé­le­mé­nyét rög­zí­ti.
Írás­á­nak han­gu­la­ta na­gyon sze­mé­lyes, mint va­la­mi tö­mör, de gaz­dag je­len­tés­tar­ta­mo­kat rej­tő tit­kos­írás. Vo­na­la­i­ban nin­cse­nek el­csé­pelt frá­zi­sok, lát­vá­nyos pó­zok. Ki­mért volt a szó leg­ere­de­tibb ér­tel­mé­ben, mint aki ha­tal­mas tö­me­ge­ket tart pa­ti­ka­mér­le­gen egyen­súly­ban. Moz­du­la­tai több­sé­gé­ben je­len­tős össz­pon­to­sí­tott erő érez­he­tő, mint va­la­mi ősi ke­le­ti moz­gás­mű­vé­szet­ben, ahol ösz­sze­tett drá­mai mon­da­ni­va­lót, misz­té­ri­u­mo­kat je­le­nít­het meg pár ki­kris­tá­lyo­sult gesz­tus. Túl volt a har­sány ér­zék­tö­més­sel még ki­fe­jez­he­tő ha­tá­rán, ki­fi­no­mult ki­vo­nat­ok­ként csa­pód­tak le ben­ne a je­len­sé­gek. Meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­ban is egy­sze­rű­sí­tő le­he­tett. Fej­lett kép­ze­lő­e­re­je a va­ló­ság hű ér­zé­ke­lé­sé­nek esz­kö­ze és nem káp­rá­za­tok­kal va­kí­tó kép­zel­gés, kép­ze­lő­dés volt. Nem ra­gaszt­ga­tott nosz­tal­gia­al­bum­ba sár­gult fan­tá­zia­ké­pe­ket, ta­lán haj­la­mot ér­zett a gyűj­tés­re, de egyé­ni­sé­gé­be ivód­tak, szer­ves ré­szé­vé vál­tak a sok­ol­da­lú­an át­élt él­mé­nyek.
Vi­lá­gos ér­tel­mé­től tá­vol áll­tak az ön­cé­lú el­mé­let, nem sző­ni, ha­nem fel­fej­te­ni igye­ke­zett a szál­la­kat, az ösz­sze­füg­gé­sek szá­mos szint­jét át­lát­va ítélt. Meg­lá­tá­sa­i­ban a be­nyo­má­sok mi­nél tisz­tább, ere­de­tibb fel­fo­gá­sa és nem a vi­szo­nyu­lá­sa­it mo­hón, erő­sza­ko­san meg­ha­tá­ro­zó önös­ség ve­zet­te. Na­gyobb te­ret lá­tott be an­nál, hogy a sze­rény és mér­ték­le­tes hoz­zá­ál­lás el­ke­rül­he­tő le­he­tett vol­na szá­má­ra. Ez kö­zel sem kis­hi­tű­ség­ből, in­kább a va­ló­di te­kin­té­lyek is­me­re­té­ből ered­he­tett.

Mun­ka­stí­lu­sa is az ak­tív, de csen­des, majd­nem foj­tott te­vé­keny­ség volt, a fo­lya­ma­to­kat azon­ban min­dig va­la­mi hu­mor, csat­ta­nó zár­ta.
Kü­lön­bö­ző bel­ső sík­jai nem tá­vo­lod­tak el, nem fej­lőd­tek egy­más ro­vá­sá­ra. Meg­kö­ze­lí­té­se­i­ben egy­szer­re vol­tak je­len a le­het­sé­ges szem­pont­ok, rit­kán ta­lál­ko­zott az egy­ol­da­lú meg­kö­ze­lí­té­se­ket kö­ve­tő meg­ha­son­lott­ság ér­zé­sé­vel. Ez élénk és meg­le­he­tő­sen sok­ré­tű han­gu­la­ti éle­tét te­kint­ve kö­zel sem le­he­tett köny­nyű szá­má­ra. Meg­vesz­te­get­he­tet­len íté­let­al­ko­tá­sa mi­att, mé­lyen gyö­ke­re­ző­nek és min­den haj­tá­sá­ban ma­ra­dék­ta­la­nul hi­te­les­nek kel­lett len­nie an­nak, ami iránt el­kö­te­lez­te ma­gát.
Érez­he­tő ben­ne va­la­mi meg­ren­dít­he­tet­len, kö­vet­ke­ze­te­sen kép­vi­selt, eta­lon­sze­rű alap­ve­tés, ami meg­fog­ha­tat­la­nul ösz­sze­tett ér­zés, kész­te­tés le­he­tett, de ha­tá­sa gon­do­la­ti ve­zér­el­vei, hi­va­tás­tu­da­ta, cél­tu­da­tos ki­tar­tá­sa for­má­i­ban nyo­mon kö­vet­he­tő. Ma­gas­ra tű­zött cél­jai, el­szá­ná­sai, né­ha ta­lán szel­le­mi becs­vá­gya időn­ként kis­sé tü­rel­met­len­né is te­het­ték, ala­pos és ap­ró­lé­kos igé­nyes­sé­ge azon­ban meg­gá­tol­ta ab­ban, hogy túl­zot­tan el­ha­mar­ko­dott dön­té­se­ket hoz­zon.
Egyes el­kép­ze­lé­sei, ter­vei meg­va­ló­su­lat­lan­sá­ga, a kör­nye­zet ide­gen­nek vélt el­vá­rá­sai al­kal­man­ként nyo­masz­tó­an hat­hat­tak rá. Az ese­tek több­sé­gé­ben azon­ban ele­ven és köz­vet­len kap­cso­la­tot ta­lált el­gon­do­lá­sai és a re­a­li­tás kö­zött. Fi­nom ér­zék­kel, meg­ér­zé­sek­kel ta­lált sa­já­tos meg­ol­dá­so­kat, a ki­vi­tel­ben erő­tel­jes­ség­re és pon­tos­ság­ra tö­re­ke­dett. Alap­ve­tő­en őszin­te szí­vé­lyes­ség­gel for­dult az em­be­rek fe­lé, ma­gá­tól ér­te­tő­dő ér­zel­mi­sé­ge nem volt ér­zel­mes­ke­dés, az el­kü­lö­nü­lőbb el­mé­lyü­lés­nek is sok­szor szük­sé­gét érez­het­te.