A vizsgált kézirások a 50es évektől a költő halálát megelőző évekig tartó életszakaszról adnak képet.
Korábbi írásain tükröződő határozott belső kiállását -valahova vagy valahonnan, mert látni és látszani egyaránt szeretett volna- éles belső vívódások még nem csorbították, rossz tapasztalatok, csalódások nem tompították. Eltéríthetetlenül sodró lendület vezette érzései, érzelmei, vágyai, gondolatai sűrűjébe. Kifent érzékenység, szinte nyersen fiatalos és majdnem naiv felfedezőkedv, küldetéses eltökéltség mind jellemzik ebben az időben. Nem riasztották a belvilági utazás kockázatai, se a bizonytalan mélységek, se a riasztó magasságok. Lelkiéletének, hangulatvilágának megragadhatatlan sokrétűsége, váltakozva mélységi és magassági inspirációkba kilengő impulzivitása képzelő tehetségének is alapja lehetett. Fantáziája sokkal inkább tartalmakat kibontó képzelő-erőként, mintsem formákban tobzódó képzelgésként írható le, nem érdekelte az öncélú dísz, bizonyos szikárság, önmagával szembeni szigor jellemezte ezen a téren. Előfordulhatott, hogy sürgető, ideges késztetéseknek engedve túl meszszire ment, túlhajszolta magát, egész életritmusában feszesség, megfeszítettség érezhető, amikor pihent, belsőleg akkor sem volt tétlen. Kiélezett belső légkörében túlreagálhatott bizonyos élményeket, érzéseket, ez emberi viszonyaiban is, önértékelésében is kisebb viharokat idézhetett elő.
Kifejezést kereső, kreatív energiákban bővelkedve megtehette, szinte nem is tehetett mást, ha nem akart saját sodra áldozata lenni, hogy a szőlőfürtnek csak a legszebb szemét szedje. Nem volt ideje, a dolgok gerincét kereste, csak a lényeges érdekelte. Ez a lényeg azonban nem racionális eszencia, nem elvont szimbólum, hanem nagyon személyes, nagyon eleven valami volt számára. Olyasmi, ami csak most van itt és mindig újra meg kell találni. Folyamatosan befelé figyelt, olyan feszülten, mintha egy sorskérdésben feldobott érme forgását figyelte volna azzal a sejtéssel, hogy leesni nem fogja látni. |
|
Legtöbbször szorosan magából, saját megérzéseiből indult ki, ez nem korlátolt szubjektivitásból, hanem abból a belátásból fakadt, hogy megismerésének legközvetlenebb eszköze és tárgya önmaga.
Kapcsolataiban is meghatározó lehetett az érzékeny, öntörvényű, megérzéses jelleg. Tudattalanja mélységeibe merült, ahol a párbeszédek közvetlenebbé vállnak, a másik ember lelki formái, gondolatgesztusai szinte kitapinthatóak és az innen felszínre emelt leletek tanúsága szerint ítél . Emberi kapcsolataiban is kereső lendületesség, lelkes hit és kivetítő erő jellemezték. Előfordulhatott így, hogy kissé egyoldalú megítélései árát csalódásokban volt kénytelen megfizetni. Őszinte kíváncsiság és erős közlési vágy egyaránt dolgozott benne. Titkos, szinte függőségig csomózódó szellemi szövetségeket alakíthatott ki nagyon mélyen fonódó érzelmi kötelékeiből. Belső változékonysága, kilengésekre hajlamos kedélyélete kapcsolatait is félreértésekkel, fájdalmakkal terhelhette meg. Szoros érzelmi szálakba bábozódva később kiegyensúlyozatlanságai oldódtak, ilyen viszonyaiban a másikhoz való közeledés, önmagához való viszszatalálást jelentett. A vágyat és elutasítást egyaránt magára öltött, misztikus, múzsa szerű nőalak, a megtestesült ismeretlen vonzó és félelmetes képe, vérző szakadásként, igazi fájó, hiányzó "fele-ségként" élhetett benne.
Később (a 70es évek vége) energiái jobban kiegyenlítődtek, zaklató nyugtalansága rugalmasabb, átélő viszonyulássá alakult. Vágyai tárgyainak egy részét valószínűleg megtalálni vélte, de lángoló kérdései, konfliktusai nem hunytak ki, lefedettségben parázslottak tovább. Érzelmi téren, lelkületében kiderülni látszott a viharos hangulat, és áhítatos nyitás, a benyomások öszszegző lepárlása érezhető.
|