Az or­vos­tu­do­mány, azon be­lül is a szü­lé­szet és se­bé­szet nagy or­vos­ta­nár egyé­ni­sé­gé­nek vizs­gált kézírás­ai 1850 és 1860 tá­jé­ká­ról va­lók.
A ké­sőb­bi írás ke­let­ke­zé­sé­nek ide­jén ma­gas fe­szült­sé­gű szel­le­mi élet és sú­lyo­san te­lí­tő­dött tu­dat­alat­ti tar­tal­mak ve­szé­lyes ele­gyé­nek lá­zas ál­la­po­tá­ban le­he­tett. Az in­for­má­ci­ók, kér­dé­sek, meg­ol­dat­lan prob­lé­mák tö­me­ge go­moly­gó vi­har­fel­hő­höz ha­son­ló­an, a szá­raz, ra­ci­o­ná­lis gon­dol­ko­dás föld­szint­jé­től mél­tó­ság­tel­jes tá­vol­ság­ra te­rült el in­tel­lek­tu­sa ma­ga­sabb ré­te­ge­i­ben. Ez a szel­le­mi fel­hő a meg­fe­le­lő pil­la­nat­ban, spon­tán össz­pon­to­su­lás­sal ké­pes volt lét­re­hoz­ni az in­tu­í­ció vil­lám­lá­sát. Fény­hi­dat a meg­fog­ha­tat­lan ma­gas­ság és a tu­dat­sáv kö­zött, ami rö­vid idő­re, me­rő­ben új meg­vi­lá­gí­tás­ban ké­pes lát­tat­ni a víz­szin­tes fel­fo­gás meg­szo­kott je­len­sé­ge­it, je­len­té­se­it.
Gon­dol­ko­dá­sa meg­ér­zé­sek­kel tar­kí­tott, min­den­be be­le­ér­ző, köny­nyen azo­no­su­ló, ösz­tön­sze­rű­en kre­a­tív for­ma­gaz­dag­sá­ga el­le­né­re el­gon­do­lá­sai, öt­le­tei ki­vi­te­le­zés­ében kö­vet­ke­ze­tes és szí­vó­san ki­tar­tó volt. Ha­tá­ro­zott­sá­ga el­le­né­re aka­rat­ér­vé­nye­sí­té­sé­ben nem volt fö­lé­nyes­ke­dés. Alap­ter­mé­szet­ének konf­lik­tus­ke­rü­lő ru­gal­mas­sá­ga időn­ként meg is ne­he­zít­het­te szá­má­ra az elő­re­ha­la­dást. Sa­ját kor­lá­ta­i­nak is tu­da­tá­ban volt, de amit ezen kor­lá­tok kö­zött meg­te­he­tett, azt ma­ra­dék­ta­la­nul igye­ke­zett is ten­ni. Cse­lek­vő én­jét tar­tot­ta el­sőd­le­ges­nek, a meg­va­ló­sí­tás stá­di­u­má­ban nem kí­mél­te ma­gát, igye­ke­zett el­gon­do­lá­sa­it mi­nél előbb va­lós for­má­ba ön­te­ni. Ma­gá­ban az ered­mény, nem az ön­iga­zo­lás volt fon­tos szá­má­ra, szo­ro­san sze­mé­lyes am­bí­ci­ók ke­vés­bé fű­töt­ték.
Meg­kö­ze­lí­tés­mód­ja a gya­kor­lat szint­jén elem­ző, rész­le­tek­be me­nő­en ap­ró­lé­kos le­he­tett.

Ez ese­té­ben ugyan­ak­kor nem volt ma­gá­tól ér­te­tő­dő. Je­len­tős ener­gi­á­kat for­dít­ha­tott szám­ta­lan irány­ba nyúj­tó­zó, fo­gé­kony él­mény­kész­sé­ge meg­fé­ke­zé­sé­re, gaz­dag és sok­szí­nű kép­ze­let­vi­lá­ga meg­za­bo­lá­zá­sá­ra, im­pul­zív ke­dély­éle­te meg­fe­gyel­me­zé­sé­re. Cél­jai ha­tá­ro­zott, ha­tá­rolt út­ja­i­val el­ke­rült, el­fe­le­dett, vagy csak rész­ben tu­da­to­sí­tott bel­ső tar­tal­mai ki­sebb-na­gyobb ví­vó­dá­sok­ba kény­sze­rít­het­ték, fe­szült­sé­ge­ket, fá­rasz­tó ide­gi meg­ter­he­lést idéz­het­tek elő ben­ne.
So­kat vál­lalt és vál­la­lá­sa­i­hoz erő­sen ra­gasz­ko­dott, ak­kor is ha érez­te, hogy ezek a ter­vek ter­hes­sé vál­tak szá­má­ra, ha egyes el­kép­ze­lé­sei meg­va­ló­su­lá­sát majd­nem ki­lá­tás­ta­lan­nak is lát­ta. Ta­lán meg­szi­lár­dult hi­va­tás­tu­dat vagy va­la­mi­nek a he­ves bi­zo­nyí­tá­si vá­gya oko­zott szel­le­mé­ben erős ter­he­lést, ami már­már rög­esz­me­sze­rű­en ne­he­ze­dett rá. Eb­ben az idő­ben ener­gia­ház­tar­tá­sa a ko­ráb­bi (1850) írá­sá­hoz vi­szo­nyít­va ki­egyen­lí­tet­tebb, de időn­ként ek­kor is tü­rel­met­len, dü­hí­tik a ko­a­lá­tok.
Kör­nye­ze­te sze­mé­ben szel­le­mes, im­pul­zív szen­ve­dé­lyes­ség­től kis­sé lob­ba­né­kony, de meg­fon­tolt és ki­egyen­sú­lyo­zott, nyi­tott em­ber be­nyo­má­sát kelt­het­te. Va­ló­di egyé­ni­sé­ge en­nek el­le­né­re szin­te meg­kö­ze­lít­he­tet­len volt. Küz­del­mes, óri­á­si bel­ső te­rü­le­te­ken ka­lan­do­zó, tu­da­tos és tu­dat­ba nem szű­rő­dő él­mé­nye­ket gyűj­tő én­je má­sok előtt ál­ta­lá­ban zárt ma­radt. A kül­ső kom­mu­ni­ká­ció sü­ket­né­ma csa­tor­ná­in át, a szim­bó­lum­pan­to­mim­ra ér­zé­ket­len kör­nye­zet előtt egyé­ni­sé­ge nem tu­dott köz­vet­le­nül meg­mu­tat­koz­ni. Ez ele­in­te za­var­ta, majd bán­tot­ta, vé­gül le­mon­dó­vá vált az ér­tet­len­ség­től.