A XX. szá­zad ma­gyar iro­dal­má­nak ki­ma­gas­ló köl­tő, mű­for­dí­tó egyé­ni­sé­gé­ről har­min­cas évek­ben ke­let­ke­zett kézírás­ai tol­má­cso­lá­sá­val pró­bá­lunk né­mi fo­gal­mat al­kot­ni.
Több­szö­rö­sen ösz­sze­tett, ki­fi­no­mult al­ka­ta, je­len­té­keny bel­ső ener­gi­á­ik­kal pá­ro­sul­va nyug­ta­la­ní­tó, moz­gal­mas ele­gyet al­ko­tott. Írá­sá­nak vál­to­za­to­san ere­de­ti, ki­for­rott for­mái sok­ré­tű és nem pusz­tán el­sa­já­tí­tott, ha­nem át­élt, ben­ső­vé, ben­ső­sé­ges­sé vált mű­velt­ség­ről ta­nús­kod­nak. Szé­les lá­tó­kör­ét nem szű­kí­tet­ték önö­sen ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő, vagy túl­zott lel­ke­sült­ség­től el­va­kult irá­nyu­lá­sok. Moz­gal­ma­san élénk bel­vi­lá­gát nem kor­lá­toz­ták sem bi­zony­ta­lan­ság­ból ko­vá­csolt sza­bá­lyok, sem vak­tá­ban ide­a­li­zált ve­zér­el­vek. Pezs­gő ak­ti­vi­tá­sa, ér­zé­keny­sé­ge ré­vén a tör­té­né­sek sű­rű és tar­tal­mas meg­élé­sé­nek ezer­ar­cú kör­nye­ze­té­ben élt. Alig ált meg, nem is­mer­te a szín­te­len ér­dek­te­len­sé­get, nem volt olyan él­mény, gon­do­lat, ami ne adott vol­na kul­csot a kö­vet­ke­ző­höz. En­ge­dett a spon­ta­ne­i­tás­nak, de eköz­ben nem vesz­tet­te el ma­gát, min­den meg­nyil­vá­nu­lás­ban érez­he­tő a stí­lus egy­ön­te­tű­sé­ge.
Fi­gyel­me fá­rad­ha­tat­la­nul és éle­sen szán­tott fel min­den el­ne­he­zült, le­üle­pe­dett, meg­me­re­ve­dett né­ze­tet ma­ga kö­rül. Sem­mit nem fo­ga­dott el ké­szem nem volt be­le­nyug­vó, nem al­ku­do­zott, minden­nek utá­na járt, ma­ga akar­ta fel­fe­dez­ni és el­he­lyez­ni a dol­go­kat. For­ma­gaz­dag fo­ga­lom- és ér­zés­vi­lá­ga, ön­kri­ti­kus szem­lé­let­mód­ja le­he­tő­vé tet­te, hogy va­ló­di is­me­re­tek kö­ze­lé­be fér­kőz­zön. Azo­kat az ösz­sze­füg­gé­se­ket, ame­lye­ket gon­dol­ko­dá­sa tár­gyi­la­go­san meg­ra­ga­dott, ké­pes volt ér­zék­le­te­sen át is él­ni. Kép­ze­let­vi­lá­ga a meg­ra­ga­dás esz­kö­ze és nem me­ne­dék­hely volt szá­má­ra. Nem elé­ge­dett meg az át­su­ha­nó ér­zet, kép­zet vagy gon­do­lat il­la­nó él­mé­nyé­vel, de a ma­ra­dan­dó­ság­nak csak lát­sza­tát kel­tő spe­ku­la­tív épít­mé­nye­ket sem ké­szí­tett. Az él­mény­sze­rű­ség és a tisz­ta ra­ci­o­na­li­tás ha­tár­mezs­gyé­jén egyen­sú­lyoz­va, va­lós ta­pasz­ta­la­tok­ra össz­pon­to­sí­tott.

Ez a va­ló­ság az ő vi­lá­gá­ban azon­ban igen tág volt, tá­vo­li sí­ko­kon is ugyan­az­zal az ter­mé­sze­tes­ség­gel tu­dott je­len len­ni, mint a leg­hét­köz­na­pibb szin­ten. Vagy­is nem bo­csát­ko­zott kö­dös áb­rán­dok­ba, el­vont fan­taz­ma­gó­ri­ák­ba, ugyan­ak­kor a tény­le­ges szel­le­mi ér­té­ke­ket élő re­a­li­tás­ként fog­hat­ta fel.
Gon­do­lat­vi­lá­gá­nak ér­zék­le­tes­sé­ge el­le­né­re meg­kö­ze­lí­té­se­i­re ke­vés­bé a lágy, azo­no­su­ló meg­is­me­rés, mint in­kább a kez­de­mé­nye­ző, de a szí­nek lát­ha­tat­lan át­me­ne­te­i­re is ér­zé­keny ész­sze­rű­ség volt jel­lem­ző. Nem ma­radt rejt­ve előt­te ér­dek­lő­dé­se tár­gyá­nak leg­lep­le­zet­tebb szeg­men­se sem. Elem­ző, bon­col­ga­tó és a je­len­sé­ge­ken át ön­ma­gá­ra kér­de­ző fel­fo­gás­mód­ja szá­mos fáj­da­lom­mal, le­han­go­ló ta­pasz­ta­lat­tal is jár­ha­tott. Kri­ti­kai rá­lá­tá­sa plasz­ti­ku­san emel­het­te ki kör­nye­ze­te tor­zó­it és sa­ját hi­bá­it is.
Je­len­tős tett­ere­je, ki­fogy­ha­tat­lan­nak lát­szó öt­le­tes­sé­gé­ből, kre­a­ti­vi­tá­sá­ból me­rít­he­tett for­mát. Aka­ra­ta, kon­cent­rá­ci­ós­kész­sé­ge erős, de kö­tet­len volt. Pár­tat­lan­sá­ga ré­vén vi­szo­nyu­lá­sa­i­ban sok­szor el­lent­mon­dá­sos ha­tá­sok ér­vé­nye­sül­tek, egy­szer­re érez­he­tett von­zást és ta­szí­tás. Gyak­ran a tü­rel­met­len­sé­ge és az ala­pos­sá­ga ke­rült szem­be egy­más­sal ben­ne, ugyan­úgy ha­tott rá a szi­kár, fe­szes lo­gi­ka, mint a mély ér­zel­mi han­golt­ság, időn­ként ma­ra­dék­ta­la­nul nyi­tott volt, más­kor tu­dá­sa fö­lé­nyé­nek po­zí­ci­ó­já­ból te­kin­tett a dol­gok­ra. Ál­ta­lá­ban vé­ve nem kí­vánt ma­gá­nak túl­zott meg­nyil­vá­nu­lá­si te­ret, nem akar­ta meg­al­ku­vá­sok árán meg­ér­tet­ni ma­gát. Az em­be­rek­kel nyílt­szí­vű, köz­vet­len volt, de füg­get­len, szem­lé­lő, kri­ti­kai be­ál­lí­tó­dá­sá­val össz­hang­ban in­kább a bi­zal­ma­san szo­ros kap­cso­la­to­kat ked­vel­het­te. A tá­gabb kör­nye­zet fe­lé ele­in­te bi­zal­mas, ke­re­ső hi­ány­ér­zet­tel, majd ta­pasz­ta­la­tai nyo­mán ki­ala­kult, ta­lán csa­ló­dott, eset­leg kis­sé szkep­ti­kus vi­szo­nyu­lás­sal for­dult. Nem zár­kó­zott el, de ösz­sze­tett lé­nye szá­la­it ke­ve­sen tud­ták va­la­me­lyest is ki­bo­goz­ni és le­het, hogy ma­ga sem köny­nyí­tet­te meg ezt min­den­ki szá­má­ra.