gyakori kérdések:
Tény, hogy a kézírás ki­szo­ru­ló­ban van a na­pi gya­kor­lat­ból és amit ke­ve­set hasz­nál­nak az ke­vés­bé ido­mul a hasz­ná­ló­hoz. Igaz vi­szont az is, hogy a személyiség­jegyek már a gyer­mek­írást, sőt a gyermekraj­zot is ural­ják és a min. 8 is­ko­la­év alatt olyan fo­kon el­sa­já­tít­juk az írást, hogy ér­zé­keny ma­rad a to­váb­bi sze­mé­lyi­ség­fej­lő­dés­re, ak­kor is, ha ke­ve­set gya­ko­rol­juk.
Mind­emel­lett a gra­fo­ló­gi­á­nak al­kal­maz­kod­nia kell és tud is al­kal­maz­kod­ni a vál­to­zás­hoz. Ma nem vá­runk olyan ma­gas fo­kon au­to­ma­ti­zált, "ki­írt" írá­so­kat, mint akár csak 5-10 év­vel ez­előtt.
A grafológia min­de­nek­előtt ka­rak­te­ro­ló­gia, vagy­is a kü­lön­bö­ző írás­jel­lem­zők és je­lek kü­lön­bö­ző ál­ta­lá­nos sze­mé­lyi­ség­je­gyek­kel áll­nak meg­fe­le­lés­ben. Ezek­ből vi­szont olyan sok van és a konk­rét ese­tek­ben any­nyi­ra ösz­sze­tett mó­don ren­de­ződ­nek el, hogy az elem­zés so­rán tel­je­sen egye­di sze­mé­lyi­ség­kép­pé áll­nak ösz­sze. A gra­fo­ló­gus ál­tal lá­tott kép ele­ven­sé­ge azon­ban nem ha­son­lít­ha­tó ah­hoz, amit az lát, aki a ma­gá­ról ké­szült jel­lem­zést élő va­ló­sá­gá­ra vo­nat­koz­tat­ja.
An­nak, hogy egy írás köz­na­pi ér­te­lem­ben vé­ve "csú­nya", nincs sem­mi­lyen grafológiai je­len­tő­sé­ge. Grafológiai szem­pont­ból a for­mák je­len­té­se és nem a kül­alak­ja el­sőd­le­ges. Ha le­het is be­szél­ni gra­fo­ló­gi­ai esz­té­ti­ká­ról, "for­ma­ní­vó­ról", az sem­mi­képp nem azo­nos a min­den­na­pi íz­lés­sel.
Az írás alap­jel­lem­ző­i­nek, -je­le­i­nek van egy kö­re, ami leg­több eset­ben csak szűk ha­tá­ro­kon be­lül vál­to­zik és meg­ala­poz­za az egy­sé­ges sze­mé­lyi­ség­ké­pet. Bi­zo­nyos lát­vá­nyos­nak tű­nő el­té­ré­sek, gra­fo­ló­gi­ai je­len­té­se sok­szor jó­val ki­sebb. Nem vé­let­len, hogy a sze­mély­azo­no­sí­tás­ban az alá­írás jo­gi sze­re­pe ér­dem­ben má­ig meg­ke­rül­he­tet­len. Ugyan­ak­kor iga­zán ala­pos elem­zés­hez jó, ha mi­nél több idő­szak­ból szár­ma­zó írás­min­ta áll ren­del­ke­zés­re.
Gya­kor­lott grafológus az ese­tek több­sé­gé­ben jó esély­lyel meg tud­ja ál­la­pí­ta­ni, de csak az ese­tek több­sé­gé­ben. Van­nak ugyan­is fér­fi­as lel­kű nők és nő­i­es lel­kű fér­fi­ak, ahogy fi­a­ta­los idő­sek és ko­ra­érett fi­a­ta­lok is. A kéz­írás­ban el­ső­sor­ban a sze­mé­lyi­ség je­le­nik meg és csak má­sod­sor­ban mu­tat­ko­zik meg a bi­o­ló­gi­kum. Ezért az elem­zés­hez min­dig szük­sé­ges is­mer­ni az írás szer­ző­jé­nek ne­mét és ko­rát.
A gra­fo­ló­gus mun­ká­ját szak­mai eti­kai kó­dex sza­bá­lyoz­za, ami töb­bek kö­zött ti­tok­tar­tási kö­te­le­zett­sé­get ír e­lő. E­sze­rint a vizs­gált kéz­írást, a ka­pott in­for­má­ci­ó­kat és a jel­lem­raj­zot bi­zal­ma­san kell ke­zel­ni, azok nem ke­rül­het­nek il­le­ték­te­le­nek­hez. Nem le­het a kéz­írás szer­ző­jé­nek be­le­egye­zé­se nél­kül írás­elem­zést vé­gez­ni, ill. nem le­het mo­rá­li­san ki­fo­gá­sol­ha­tó meg­bí­zást vál­lal­ni. Alap­elv az is, hogy min­dig a meg­bí­zás tár­gyá­ra kell szo­rít­koz­ni (vagy­is pl. egy ál­lás­pá­lyá­zat kap­csán ké­szí­tett elem­zés nem tar­tal­maz­hat az il­le­tő ma­gán­éle­té­re vo­nat­ko­zó in­for­má­ci­ó­kat).
Mind­két szak­ág ki­in­du­ló­pont­ja az, hogy a kéz­írás oly­mér­ték­ben ido­mul író­já­hoz, hogy an­nak azo­no­sí­tá­sá­ra al­kal­mas. Csak míg az írász­sza­kér­tés meg­áll a sze­mély azo­no­sí­tá­sá­nál, ad­dig a gra­fo­ló­gia a sze­mé­lyi­ség azo­no­sí­tá­sá­ra tö­rek­szik. Tech­ni­ka­i­lag a két disz­cip­lí­na ha­son­ló szem­pont­ok és ka­te­gó­ri­ák sze­rint vizs­gá­ló­dik, az írás­szak­ér­tő­nek a gra­fo­ló­gus­sal szem­ben azon­ban nem fel­ada­ta, hogy az írás­kép alap­ján a sze­mé­lyi­ség­re kö­vet­kez­tes­sen.
Nem szük­sé­ges kü­lön az e­lem­zés ked­vé­ért ír­ni­a, ha van kö­zel­múlt­ban ké­szült kéz­i­ra­ta. Ha nincs, bár­mi­ről ír­hat, ami­ről kb. egy ol­da­lon át fo­lya­ma­to­san tud ír­ni. Jó ha az írás­min­ta nem má­sol­va és nem dik­tá­lás után, ha­nem em­lé­kek, gon­do­la­tok spon­tán le­jegy­zé­sé­vel ké­szül. A tar­ta­lom a gra­fo­ló­gi­ai vizs­gá­lat szem­pont­já­ból az ese­tek túl­nyo­mó több­sé­gé­ben kö­zöm­bös. Le­het egy na­pi él­mény, vagy egy nap tör­tén­té­nek le­írá­sa, egy ol­vas­mány, vagy egy hír el­me­sé­lé­se, egy le­vél, egy nap­ló­be­jegy­zés stb..
Radetzky Zoltán grafológus
8000 Székesfehérvár, Nyitrai u. 63/b
+36 209 142 604, fax: +36 22 302 492
mail
   
A grafológiáról általában
A grafológiáról általában
   
 
A grafológia alapja úgyhiszem az az egyszerű és természetes gondolat, hogy a sze­mé­lyi­ség minden megnyilvánulásában kifejezi belső jellegét.
 
Voltaképpen mindannyian, mindennap ezen tétel alapján igazodunk el a szociális térben. A tekintet pillanatnyi rezdüléséből, egy apró mozdulatból, a hang alig észlelhető megcsuklásából tudva-tu­dat­lan messzemenő következtetéseket vonunk le a másik ember sze­mé­lyi­sé­gét illetően. Ezek az értelmezések illékonyak, ren­de­zet­le­nek, számos más hatás, saját érdek zavarja meg őket, mé­gis arra az ösztönös tudásra ala­poznak, hogy a legkisebb gesztusok is hiteles jelek, amik a másik belső vi­lá­gának igaz jelentéseit hordozzák.
 grafológia
 
A grafológia nem tesz mást, mint tudatosítja, elemzi és rendszerezi az emberi megnyil­vánulások egy szűk szegmensét, a kézírás­t. De miért pont az írás­t? Elméletileg bármilyen emberi jelenség a grafológiához hasonlóan feltérképezhető, kiművelhető; tudománya, "...lógiája" lehetne a tekintetnek, a járásnak, a hangnak... Miért kitűntetett mégis a kéz­írás és értelmezése a többi területtel és azok megfejtésére tett kísérletekkel szemben?
 
- Az írás olyan, maradandó nyomot hagyó kifejező mozgás, mely­ben egyaránt megnyilvánulnak a személyiség állandó és vál­to­zó jel­lem­zői. Mint kész sémák alkalmazása tanúskodik ar­ról, milyen rög­zült vonások mentén használjuk a felvett min­tá­kat, ugyanakkor auto­matizáltsága révén átengedi és pil­la­nat­fel­vé­tel­ként rögzíti a kevés­bé tudatos, jelen idejű gesztusokat is.
statikus, dinamikus
 
- Szigorúan standard tanult formája lehetővé teszi különböző emberek írásjellemző­inek ana­litikus összehasonlítását, a formák ka­te­go­ri­zálását és egzakt azonosítását, de önálló esz­té­ti­kai al­ko­tás­ként, plasztikus, képi önkifejezésként megengedi a szinte­tikus, szemléletes, azonosuló megértést is.
analitikus, szintetikus
 
A kézírás sajátosságai révén tudott a grafológia, a többi szelíd' (vagyis a személyiség dresszúrája nélkül megvalósuló) személyiségelemző módszer közül érdemben egye­düliként, általánosan elfogadott érvényességgel fennmaradni. Ez tette lehetővé, hogy tudományként fejlődjön, vagyis a tapasztalati összefüggések magyarázatára hipotézis­eket állítson fel és vessen el, irányzatokra tagolódjon..., de mindeközben ismereteket gyűjtsön és azok valós, legitim alkalmazásában csiszolódjon.
 
mennyiség, minőség
Így alakulhatott formanyelvvé. A grafológiai jel­eknek, mint a sza­vak­nak tág, de jól meghatározott jelentés­körük van, melyek az adott írás kontextusa szerint szűkülnek konfrét jelentéssé. Két, mennyi­ségi jellemzői sze­rint azo­nos jel más-más összefüggésben eltérő minőséget fejezhet ki.
 
Ahogy egy nyelv megértése is több az egyes szavak jelentésének ismereténél, úgy az íráselemzés gyakorlata is túlmutat az osztályozó megfeleltetésen. A grafológia felhal­mozódott tapasztalati tudása vázként tartja és támogatja a kézírásban, mint képi alkotásban kifejeződő, elemezhetetlenűl kompakt személyes stílus* felfogását, értel­me­zé­sét és közvetítését.
 

________________________________________________

  
 
*stílus gör-lat 1. íróvessző (amellyel a betűket a viaszréteggel bevont táblára karcolták); írás, írásbeli fogalmazás, gyakorlat 2. kifejezési mód, írásmodor...
   
   
   
NYITÓLAP | SZOLGÁLTATÁS | BEMUTATKOZÁS | GRAFOLÓGIA | ELEMZÉSEK