A nagy jelentőségű író, költő és államférfi egyéniségéből, negyven éves kora tájékán készült kézírásai alapján kísérlünk meg néhány motívumot megragadni.
Írásában a könynyedség és pontosság, az érzékenység és erő egyedi, kiforrott módon kapcsolódik öszsze.
Irányulása, lendülete akár a távoli célba lőtt nyílé, légies egyszersmind viszszavonhatatlanul határozott, szárnyaló mégis feszesen energikus volt. Azonosuló képességét, fogékonyságát rugalmas alaptermészete és lelki formagazdagsága támogatta. Sokoldalú megközelítéseiben számtalan, gyakran egymással szembenálló nézetet kísért figyelemmel. Többrétű látásmódja előtt az eltérő felfogások legeldugottabb árnyalatai is kibontakozhattak, számos elméleti síkra volt bejárása, a legrendhagyóbb gondolati rendszerben is kitűnő helyzetfelismerő képességgel igazodott el. Durva kategóriáktól mentes, kifinomult ítéletalkotása ellenére nem aprózódott szét, nem bizonytalanodott el. Vállalt és kitűzött útjainak mérföldköveit ritkán bolygatta, erősen hihetett alapvető célkitűzéseinek helyességében, a részletek, a forma megválasztásában viszont intelligens figyelemmel elemezte a lehetőségeket és gyorsan döntött. Elsősorban azonban a tartalom és a folyamat nem a statikus külalak foglalkoztatta. Mindig a következő lépésnél tartott, folyamatos éber készenlétben volt és tervei megvalósításához habozás nélkül ragadta meg az új lehetőségeket. A bevált eszköz biztonsága, a szokás nyugalma nem jelentett különösebb értéket számára.
Megfigyeléseinek néha igen élesen boncolgató jellege lelki eseményeit nem tette ízetlenné. Az értelmi, kritikai szemlélet ikerként fért meg benne az érzelmi átéléssel, lelkesültséggel.
|
|
Nem mindennapi kivitelező ereje, tevékeny aktív életritmusa ellenére nagyszabású elgondolásaival, emelkedett szándékaival mindig meszsze a pillanatnyi realitás és talán önmaga realitása felett is járt. Tervei előrevetített eredményeiben és nem a jelen korlátolt valóságában élt. Olyan szenvedélyesen haladt ideái felé, mint az útvesztőbe tévedt, aki felfedezte az első fénysugarat. Sietségében igyekezett megválni mindattól, ami terhesnek érzett, nem cipelt magával önérzetet puffasztó képeket, fölös önigazolásokat. Az önérvényesítő igények, a terpeszkedő kényelmesség nehéz holmikként szakadtak le róla. Nem ismert kizárólagos önérdeket, nem kötötte magát kisszerű dolgokhoz, a kézzelfogható javak csak múló eszközök lehetett a számár. Nem gyűjtött öncélúan, semmilyen értelemben nem tért viszsza, mint zsák a szájaihoz, nem zárkózott be, érdekelte az ami még nem volt és önmaga is kész volt a megújulásra.
Fejlett stílusérzékkel rendelkezett, így meg volt az önállósága ahhoz, hogy megnyilvánulásairól, cselekedeteiről minden megszilárdult sallangot, minden otromba díszt lerázzon. Akarata erős és biztosításokkal megszilárdított volt, az öszszetűzéseket a fájdalomokozást az esetek többségében azonban elkerült Az erőszak minden formája ellenkezett természetével, de ideje sem volt fecsérlő konfliktusokra.
Lényegesek lehettek számára emberi kapcsolatai, általában együtt érző gondoskodás, alkalmazkodás jellemezte, eltökélt irányulásaiból azonban keveset engedett Lírai hajlama, az aktuális valóságon meszsze túlmutató elképzelései, tervei az elrugaszkodottság, a megfoghatatlanság benyomását kelthették környezetében. Nem rejtőzködött, nem épített csapdákat, valódi egyéniségébe mégis kevesek nyerhettek teljes bepillantást.
|