Radetzky Zoltán grafológus
8000 Székesfehérvár, Nyitrai u. 63/b
+36 209 142 604, fax: +36 22 302 492
mail
  vissza
 
Radnóti Miklós (1909-1944)
 
Radnóti
 
A XX. szá­zad iro­dal­má­nak ki­emel­ke­dő alak­já­ról, nap­ló­já­nak har­minc­ki­lenc és negy­ven kö­zött le­jegy­zett tö­re­dé­ke­i­ből pró­bá­lunk meg né­mi ké­pet al­kot­ni.
Toll­hegy­be össz­pon­to­sult bel­ső gesz­tu­sa­i­nak le­nyo­ma­tai vi­lá­go­sak, pá­rat­lan dal­la­mos­ság­gal for­mál­tak. Vo­na­lai nem sér­tik fel a la­pot, nem kí­ván­koz­nak le ró­la, nem dö­röm­böl­nek a meg­fi­gye­lő te­kin­te­tén. Ap­ró­lé­kos, ki­dol­go­zott áb­rá­i­ban ér­zé­ke­nyen fi­no­mult, mély ér­zé­sű lel­ki­élet tes­te­sült meg. Visz­sza­fo­gott­sá­ga nem el­zár­kó­zás vagy fél­szeg­ség volt, át­ha­tó, rész­le­tek­ben gaz­dag és fo­gé­kony fi­gyel­me, min­dent hi­te­le­sen meg­ele­ve­ní­tő kép­ze­le­té­nek bő­sé­ges nyers­anya­got adott. Nem is­mert ér­dek­te­len, el­ha­nya­gol­ha­tó mo­men­tu­mot, sem­min ami­vel ta­lál­ko­zott nem lé­pett túl el­ha­mar­ko­dott si­et­ség­gel. A je­len­sé­gek több­sé­ge a sze­mé­lyes érin­tett­ség ér­zé­sé­vel ha­tott rá, a kü­lön­bö­ző szí­ne­ze­tű él­mé­nyek gyak­ran me­ré­szen vál­to­za­tos, meg­fog­ha­tat­lan át­me­ne­tek­kel egy­más­ba ve­gyü­lő han­gu­la­to­kat idéz­tek elő ben­ne.
Szer­te­ága­zó, élénk ér­dek­lő­dé­se nem vált ki­vér­ző meg­osz­tott­ság­gá, gyer­me­ki ru­gal­mas­ság­gal ve­zet­te egyik té­mát a má­sik­ba. Mű­velt­sé­ge ré­vén von­zal­mai tár­gya­it nem ost­ro­mol­ta ki­me­rí­tő­en esz­köz­te­len za­va­ro­dott­ság­gal.
Alap­ve­tő szem­pont­ja­i­hoz ra­gasz­ko­dott, de fi­gyelt a vál­to­zó kö­rül­mé­nyek ál­tal ki­bon­ta­koz­ta­tott le­he­tő­sé­gek­re. Cél­ki­tű­zé­se­i­hez, meg­győ­ző­dé­se­i­hez min­den szin­ten kö­vet­ke­ze­te­sen hű pró­bált ma­rad­ni, ami min­den meg­nyil­vá­nu­lá­sá­nak sa­já­to­san fe­gyel­me­zett alap­tó­nust adott. A cé­lok­hoz ve­ze­tő utak ki­vá­lasz­tá­sá­ban vi­szont ta­lá­lé­ko­nyan en­ge­dett az al­ka­lom­hoz ido­mu­ló öt­le­tek­nek.
Alap­ter­mé­szet sze­rint élet­rit­mu­sa gör­dü­lé­keny és egyen­le­tes, vi­szo­nyu­lás­mód­ja mér­ték­tar­tó és ala­pos volt, több­ször azon­ban aka­dá­lyoz­tat­va érez­het­te ma­gát. Ki­bon­ta­ko­zá­sát kor­lá­tok ne­he­zít­het­ték, időn­ként ki­sebb bel­ső fe­szült­sé­gek is fel­me­rül­het­tek ben­ne e mi­att.
 
Ilyen­kor bel­ső erő­i­nek, ki­mon­dat­lan tar­ta­ma­i­nak je­len­tős ré­sze szin­te egy­más sar­ká­ra lép­ve to­lul­ha­tott fel ben­ne. Sze­mély­sé­gé­nek ol­dott, gyak­ran já­té­kos be­ál­lí­tott­sá­gá­nak kö­szön­he­tő­en az ilyen fe­szült­sé­gek va­ló­szí­nű­leg nem vol­tak szél­ső­sé­ge­sek, vagy tar­tó­sak. Tá­mo­gat­tak vi­szont egy­faj­ta ön­ma­gá­val szem­be­ni fo­ko­zott igé­nyes­sé­get. Te­vé­keny­sé­ge­i­ben hi­bát­la­nul pon­tos rész­le­tes­sé­get, vál­la­lá­sa­i­ban áll­ha­ta­tos ki­tar­tást ér­vé­nye­sí­tett. A lel­ki­is­me­re­tes­ség és meg­bíz­ha­tó­ság, a tö­ké­le­te­se­dés igé­nye nem üres szó­lam vagy fel­vett póz, ha­nem szo­ro­san ter­mé­sze­té­ből fa­ka­dó vo­nás volt.
Az ér­zel­mek nem túl­ára­dó­an, idő­sza­ko­san ha­tot­tak rá, ha­nem egész ben­ső­jét fo­lya­ma­to­san ben­ső­sé­ge­sen át­itat­va, szer­ve­sen ta­pasz­ta­la­ta­i­hoz, íté­let­al­ko­tá­sa­i­hoz tar­toz­tak. A be­nyo­má­sok ál­tal kel­tett élénk és ár­nyalt han­gu­la­tok és emó­ci­ók, ere­de­ti mó­don fo­nód­tak ösz­sze fel­fo­gá­sa köny­nyed, még­is szi­lárd lo­gi­kai lán­co­la­ta­i­val. An­nak el­le­né­re, hogy tár­gyi­la­gos­ság­ra tö­re­ke­dett, be­ál­lí­tó­dá­sai in­kább át­élő, azo­no­su­ló, mint bí­rá­ló jel­le­gű­ek vol­tak. Nem volt kri­ti­kát­lan, ki­ala­kult vé­le­mé­nyét az ese­tek több­sé­gé­ben ha­tá­ro­zot­tan kép­vi­sel­te, de so­sem ag­resz­szí­ven. Az ösz­sze­füg­gé­sek szö­ve­dé­ke­it nem vág­ta el ön­ké­nye­sen, kész volt új szem­lé­let­mó­dok el­sa­já­tí­tá­sá­ra. Egyes esz­mék, gon­do­la­tok nem esz­köz­ként, ha­nem olyan ön­ér­ték­ként je­len­tek meg szá­má­ra, amik­nek ké­pes volt át­ad­ni ma­gát.
Ké­sőbb a leg­kü­lön­bö­zőbb él­mé­nyek és ta­pasz­ta­la­tok szin­te zak­la­tó sö­rű­ség­ben zsú­fo­lód­tak ösz­sze ben­ne, lá­tás­mód­ja új bel­ső te­rü­le­tek­re ter­jedt ki. Ins­pi­rá­ci­ó­it egy­re in­kább kép­ze­tei leg­meg­ra­gad­ha­tat­la­nabb, szin­te ér­zék fe­let­ti sík­ja­in ke­res­te. Káp­rá­za­tos kép­ze­lő­e­rő­vel ren­del­ke­zett, le­üle­pe­dett, egy­sí­kú gon­do­la­ti rend­sze­rek nem ta­pad­tak meg fel­fo­gá­sá­ban. Fan­tá­zia­vi­lá­ga köz­ve­tí­té­sé­vel az im­pul­zu­so­kat olyan egy­sze­rű­sí­tő ter­mé­sze­tes­ség­gel ve­zet­te a gya­kor­la­ti szint­re, hogy el­ke­rül­te a sza­ka­dást, az el­ru­gasz­ko­dott­sá­got.